Töltés ...Az emlő önvizsgálata
Fontos az emlő rendszeres önvizsgálata
Fontos az emlő rendszeres önvizsgálata
Mellünket, havi rendszerességgel vizsgáljuk meg a következők szerint, lehetőleg a menstruációt követő második vagy harmadik napon, mert ilyenkor a legkevésbé valószínű, hogy keblünk érzékeny, vagy duzzadt. A menopauzát követően a hónap bármely napját kiválaszthatjuk a rendszeres önvizsgálat idejének, mondjuk például az elsőt, avagy az utolsót, a hangsúly a rendszerességen van.
Álljunk szembe a tükörrel és figyeljük meg mellünket, méretét, kontúrját. Két mellünk rendszerint kissé különböző alakú és esetenként méretük sem teljesen egyforma. Ezen a tényen túl figyeljünk a nagyobb különbségekre és a mellbimbó esetleges elváltozásaira, például a behúzottságára/befordultságára és a váladékozására. Különösen gondosan nézzük meg az emlőbimbót, azok udvarát és a bőrt is! Fürkésszük alaposan, hogy látunk-e kebleinken dudorokat és behúzódásokat, avagy narancshéjra emlékeztető elváltozást.
Emeljük fel karunkat fejünk fölé, kezünket tegyük a tarkónkra és szorítsuk erősen a fejünkhöz, majd gondosan vizsgáljuk meg a tükörképünket. Ilyen tartásban ugyanis az emlődaganat okozta apró elváltozások jobban észrevehetőek. Figyeljük meg, nem változott-e a mellünk alakja és körvonala, különös tekintettel mellünk alsó részére. Mellünknek követnie kell karunk mozgását, a mellbimbók, optimális esetben továbbra is kiemelkednek, és nem lapulnak el, húzódnak vissza.
Ezt követően tegyük csípőnkre a kezünket és hajoljunk kissé előre a tükör felé, miközben vállunkat és könyökünket is előre toljuk. Figyeljük meg ismét melleink formájának és körvonalának változásait.
A következő lépést mindkét mellünkön érdemes zuhanyozás közben elvégezni, mert a nedves bőrön könnyebben mozognak ujjaink.
Emeljük fel először a bal karunkat, majd jobb kezünk három ujjával gondosan tapintsuk át bal mellünket. Körkörösen mozgassuk ujjainkat mellünk körül a külső résztől a mellbimbónk irányába haladva. Finoman, de erőteljesen tapintsunk, csomó vagy duzzanat után kutatva. Ügyeljünk arra, hogy egész mellünket – a mellbimbót és udvarát sem kihagyva – centiméterről centiméterre haladva alaposan tapintsuk végig. Ezt követően óvatosan tapintsuk végig a mellünk és a hónaljunk közötti területet, illetve hónaljunkat is, figyeljünk az esetleges csomókra.
Ezt követően óvatosan nyomogassuk meg bal mellbimbónkat, s figyeljük váladékozik-e. (Ha bármikor váladékozást tapasztalunk, függetlenül az önvizsgálatunktól forduljunk késedelem nélkül orvoshoz!)
Feküdjünk le hanyatt, majd tegyünk kispárnát vagy egy összehajtott törölközőt a bal válunk alá. Emeljük fel bal karunkat a fejünk fölé. Ebben a helyzetben mellünk lelapul és még könnyebben áttapintható, az előbbiekben leírt módszerrel és alapossággal. Természetesen a vizsgálatot most is mindkét oldalon el kell végeznünk!
